Vasárnapi ebéd

Nem bonyolult művelet, viszont annyira de annyira finom!

Nagyon régen nem ettem, és most sütöttem életemben először, de örülük neki hogy ezt választottam múlt vasárnapra, mert kellett a sikerélmény. Szerintem akinek ez nem jön be, az nem normális.

íme a recept, ami alapján készült:

A tésztához:
250250 g liszt
2525 g porcukor
2525 g vaj
2020 g élesztő
33 g só
11 db egész tojás
110110-120120 ml tej
11 db citrom héja

A vaníliasodóhoz:
750750 ml tej
11 db vaníliarúd belseje
66 db tojássárga
5050 g cukor
4040 g liszt

A szóráshoz, kenéshez:
110110 g darált dió
9090 g kristálycukor
olvasztott vaj

Az elkészítési mód pedig a következő:

1. Az összes összetevőt mérjük ki egy üstbe úgy, hogy az élesztő ne érintkezzen közvetlenül a sóval. Majd gyúrjuk teljesen simára a tésztát.

2. Ezután 30 percig pihentessük a tésztát.

3. Míg kel a tésztánk, vékonyan vajazzunk, lisztezzünk ki egy 26 cm átmérőjű tortakarikát. Keverjük össze egy tálban a szóráshoz előkészített darált diót a kristálycukorral.

4. Ha megkelt a tésztánk, nyújtsuk ki 2 cm vastagra, majd nagyjából egyforma darabokat szaggassunk belőle pogácsaszaggatóval, maradék nélkül

5. A kiszaggatott tésztákat egyenként olvasztott vajjal alaposan leecseteljük, majd alaposan a cukrozott dióba forgatjuk, végül szorosan a kivajazott formába tesszük.

7. Míg kel az aranygaluska, elkészítjük a vaníliasodót. A cukrot és a lisztet egy tálba tesszük, alaposan elkverjük.

8. Hozzáadunk 100100 ml tejet, valamint a tojások sárgáját. Ezzel csomómentesre keverjük.

9. A maradék tejet feltesszük főni a vaníliarúd közepével, majd ha felforrt, vékony sugárban, folyamatos keverés mellett a tojássárgás alaphoz öntjük.

10. Az így kapott keveréket visszaöntjük a fazékba, és kis lángon besűrítjük, míg ízében elmúlik a lisztes érzet. Végül adjuk hozzá a rumot is.

11. A megkelt aranygaluskát 170 C-os előmelegített sütőben 30-35 perc alatt készre sütjük.

A receptet a http://www.desszert.eu/aranygaluska oldalon találtam.

Na ilyet még nem csináltunk itt. Nem eszünk gyakran rántott dolgokat, mert ugye az a fránya olaj szag, meg kinek van kedve panírozni, de pár napja már motoszkált a fejemben, hogy most aztán tényleg valami vasárnapi klasszikot kéne főzni, a manti óta meg bonyolult és pepecselős, időigényes dolgot nem volt kedvem főzni. Tehát: rántott csirke, rizs, sült krumpli, tartár mártás, otthonról kapott savanyú uborka.

Ehhez nincs mit hozzátenni. Ebéd után mindannyian aludtunk egy kicsit...

Egy ideje ígérgettem Gáborunknak, hogy sütök neki valamilyen túrós sütit.

Szegény sokat várt, de elött a nagy nap, és elkészült egy torta.

Az alap sima piskóta volt.

A krémhez viszont túrót kevertem ki vaniliás cukorral, citrom héjával, tojás sárgájával, majd mindehhez egy jó adag tejszínhab került, hogy nekem is legyen valami örömöm. Hogy vitamin is kerüljön a szervezetünkbe, kivit tettem a torta közepébe és tetejére.

Nem bonyolult, de finom lett, és mindenki boldog volt :)

Fogadalmak ide-vagy oda, nem ment a posztolás mostanában. Persze fut a project, enni kell, csak írni nem sikerült...

Tehát itt egy kis ízelítő abból, ami az elmúlt egy hónapban a tányérunkon landolt.

Kezdjük is a nagy karácsonyi cukorkómával, amikor is az én fő reszortom az édességek elkészítése volt. Jó magyar módra minél többet, nehogy már a végén éhesek maradjunk, hiszen a boltok két teljes napig zárva lesznek! Hú! A végén éhen halunk ha nem teríjük be a lakás minden pontját némi édességgel!

1. Mézeskalács

Sosem készítettem azelőtt, viszont az egyik kolleganőm anyukájának köszönhetően fájdalommentesen estem túl a műveleten:

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt,19 dkg méz,15 dkg porcukor 6 dkg vaj, 2 tojás,1 káv. kanál szódabikarbona, 1 káv. kanál örölt fahéj,1 csomag sütőpor 1 marék darált dió. összegyúrjuk és 12 órat pihentetjük.K

Kinyújtjuk és meleg sütöben 150 fokon sütjük meg. Melegen megkenjük a tetejét egész tojással.

A díszítés, hát igen, az közös munka volt, most itt csak egy gyöngyszemet mutatnék be:

2. Piskóta tekercs

Semmi extra, csak egy sima 8 tojásos piskóta. Hazai baracklekvárral töltve. Nincs is jobb egy kis baracklekvárnál....

3. Stáhl Judit-féle csokis keksz

Durvaság. Sokan kérdezhetnék hogy miért nem eszik az ember ilyesmi helyett simán egy tábla csokit. Az nekem nem menne, de a csokis keksz az jöhet....

4. Végül egy kis pogácsát is sütöttem, nehogy éhen haljunk alapon, amiről valamilyen furcsa dolog miatt nem készült kép, viszont elfogyott hihetetlen gyorsasággal, és újráznom kellett....

Miután egész héten náthásan mirelit pizzát és borzalmas menza kaját ettem, úgy gondoltam hogy itt az ideje valami hardcore fogásnak, és ismét Mautner Zsófia könyvéből választottam, persze megint a keleti részlegből. Manti.

Ez egy húsos derelye. Pepecselős dolog. A végén meg már anyázós is kissé. De a végeredmény miatt megéri az idő és energia ráfordítás.

Szóval reggel fogtam magam, elzarándokoltam az arab boltba, és vettem megint bárányt. Mert az finom, meg amúgy is azt írja a recept.

Szóval alapanyag beszerzés kipipálva, 11 körül neki is láttam a munkának. Mert ez kőkemény meló ám.

A recept a következő, a Chili és Vanilia könyvből:

Tészta: 40 dkg liszt átszitálva, 1 kk só, 4 egész tojás, kb 1 dl víz, a tészta nyújtásához liszt.

Töltelék: 25 dkg darált bárányhús, 1 hagyma lereszelve, 1 csokor petrezselyem finomra aprítva, só, bors.

Tetejére: 3 dl joghurt, 1dl víz, csipet só, egy nagy gerezd fokhagyma lereszelve.

Paprikás vaj: 5 dkg vaj, 2 tk török piros paprika.

Először is a tésztának estem neki. A hozzávalókat egyszerűen összegyúrtam, majd hagytam egy órát állni.

A töltelék nagyon egyszerű, csak össze kell keverni a fenti hozzávalókat.

Aztán jött a harc a tésztanyújtással, hogy minél vékonyabb legyen a cucc, valamint a kis piramisok formázásával.

Röpke 3 óra meló, ezek után már csak lobogó vízben ki kellett főzni a derelyéket. Öröm, boldogság.

A joghurt és a paprikás vaj a tálaláshoz szükséges.

Végre bepótolom én is az elmaradt posztokat :)

Van nekem egy szakácskönyvem, vagyis több is, de ez az egy nagyon megfogott. Szép képek, pontosnak tűnő leírások, aránylag könnyen beszerezhető alapanyagok. Egy teljes fejezet csak keleti (török és arab) kajákkal. Mautner Zsófia Chili és Vanilia. Amit eddig kipróbáltam, az sikerült is. Néha ugyan elbíztam magam, hogy ez ilyen meg olyan könnyűnek tűnik, aztán pepecseltem napestig, de a végeredmény mindig megérte.

A múlt heti vasárnapi ebédhez desszertként egy Tejbegrízes künefét készítettem.

Ez egy török édesség, igaz hogy szirupos, de nekem ez bejön, a mindenféle vajas csokis cuccokkal ki lehet kergetni a világból. Baklavát és egyéb baromi édes keleti desszerteket nyakra főre tudok enni ameddig látom.

A tejbegrízt eddig csak a klasszik kakaóporos változatban, valamint grízbombaként elhíresült fura családi receptként ismertem. Hát most megtaláltam a tutit.

A recept nem is bonyolult, kevés kosszal jár. Egy dolgon sajnos muszáj volt változtatni, ugyanis a napfényes Csehszlovákiában hiába keres az ember lánya előre csomagolt réteslapot, ha nem tudják hogy mi a különbség a leveles tészta és a rétes között. No comment, volt már talán rosszabb is....

Tehát itt a recept, érdemes kipróbálni. Nem az eredeti, hiszen a Törökországban használt tésztát még Pesten sem sikerült a szerzőnek beszereznie, de szerintem nagyon finom:

30 dkg rétestészta, 15 dkg olvasztott vaj, 2 ek tej, a tortaforma kivajazásához vaj.

Töltelék: 0.75 l tej, 7 púpozott ek búzadara, 5 dkg cukor, csipet só, esetleg 3 dkg vaj.

Szirup: 2 dl víz, 15 dkg cukor, fél citrom leve, 3 szem kardamom, fél rúd fahéj.

A tálaláshoz tejszínhab és durvára vágott pisztácia.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A töltelék sima tejbegríz a fent felsorolt arányokkal. Ez szerintem megy mindenkinek :).

A tortaforma aljába tettem a tészta egyik felét. Meglocsoltam az olvasztott vaj és tej keverékének felével, majd ráöntöttem a tejbegrízt. Ezek után következett a tészta második fele, és a vaj-tej keverék második fele.

Kb. 40 percig kell sütni, amíg barna lesz a tészta teteje.

Ezalatt összefőztem a sziruphoz valókat, leszűrtem, és a már megsült süti tetejére öntöttem.

Tálalás előtt még megszórtam durvára vágott pisztáciával, és tejszínhabot is készítettem hozzá, ahogyan azt Mautner Zsófia írja a könyvben.

Nem egy bonyolult dolog, de nekem annál jobban ízlett, sosem gondoltam volna hogy a tejbegríz ilyen formában a legjobb.

Hiába a nagy blog reset, meg Jordánia utáni visszaesés a valóságba, az arab ételeknél nincs jobb. Hiányoznak az ízek, ennek jegyében ültünk le tegnap este kolleganővel agyalni, hogy mi is készüljön mára.

Legyen hús meg hummusz meg saláta meg paradicsomos szósz meg spenót meg baklava meg házi kenyér meg minden minden minden egyszerre!

A húst kilőttük az utolsó körben, viszont este nem bírtam megállni, beugrottam a sarki arabhoz, ha már volt bárány, mindenképpen vinni kell!

Tehát amit végül vállaltam és hozta a terjülj-terülj asztalkám feelinget:

Hummusz, bárányragu, házi kenyér.

A hummuszhoz nem kell sok ész vagy ügyesség. 2 csicseriborsó konzervet (igen-igen, nincs kukta, főzésre meg 4 órát, hááát...) a kézi mixerrel összepépesítettem. Tahinit (ez egy szezámmag paszta szerű cucc, szintén a sarki arabtól), sót, borsot, két citrom levét, valamint oliva olajat adtam hozzá. És kész. Ennyi. Hashim "étterem", nosztalgia, örömkönnyek.

A bárányragu sem volt ennél nehezebb, kedveseim már ledarálva árulják a húst, úgyhogy mehet is a serpenyőbe az olíva olajra, hozzá a hagyma, fokhagyma, hámozott paradicsom, só, bors, némi török őrölt paprika, és egy kicsi (vagy sok) chilli. Nem nagy kunszt, viszont a halal hús íze összehasonlíthatatlan a megszokott európaival. Fokhagymás-sós joghurttal és friss petrezselyemmel a legjobb tálalni.

A házi kenyér receptje a netről van:

fél kiló finomliszt, 1 dkg élesztő 1 dl vízben 1 csipet cukorral felfuttatva, 2 tk só, másfél ek olaj, majd 3 dl langyos víz.

Nem bonyolult ez sem, csak hosszadalmas az elkészítése, mert először az összegyúrt tésztát duplájára kell keleszteni. Majd miután ez megvan, zsemléket gyúrni, és ismét keleszteni másfél órát. A végső állomás az, hogy fél cm vastag lepényeket kell nyújtani, tepsibe tenni, majd megint keleszteni 20 percig. Ha mindezzel megvagyunk, 15 perc alatt sütőben megsül. Megéri. Finom nagyon. Kívül ropogós, belül puha. A házi kenyér sütés meg amúgy is raj.

Mivel a szilvás gombóc annyira jól sikerült múlt héten, hogy nagymamának is beillenék, megnőtt az arcom, és bepróbálkoztam egy másik családi Nagyanyó klasszikussal, a kétszínú tésztával.

A sütési, nyújtási folyamatokban semmilyen probléma nem mutatkozott. Ment minden mint a karikacsapás. Még csokimáz is került a tetejére, gőz fölött olvasztgattam az ét csokit.

A pofára esés a kóstoláskor ért. Sem ízre, sem állagra nem hasonlított a jól megszokotthoz. Egy szeletet megettem, többre nem futotta, a csalódás jeges szele járta át Fradi pálya nagyságú lelkemet. A többieknek ettől függetlenül ízlik a cucc, fogy is hála Istennek...

Lehet komolyabban át kellett volna beszélni otthon ezt a receptet Nagyanyóval. Talán majd legközelebb. Konzultáció nélkül minden esetre nem kezdek bele megint.

A leírás, amely alapján sütöttem:

60 dkg liszt, 25 dkg margarin, 25 dkg cukor, 4-5 ek tejföl, 1 kk sütőpor, 2 tojás, 1 csipet só, citromhéj, 4 ek kakaópor.

A hozzávalókat lazán összegyúrtam, a tésztát feleztem, és az egyik felébe került a kakaópor.

Kinyújtottam, ment a tepsibe. Megkentem baracklekvárral, majd mazsolát szórtam rá. Kinyújtottam a tészta másik felét is, amelybe nem került kakaópor, majd betettem sülni. A végén pedig csokimázt kentem rá. Hagytam szilárdulni.

Ennyi volt a mai alakítás, és most két hetet megint kihagyunk, irány Jordánia!

A legendás szilvás gombóc. Nagymamák felségterülete, szentségtörés egyáltalán gondolni is arra, hogy magamnak főzzek, de ha már egyszer így alakult, hogy Nagyanyó Debrecenben, én meg itt, mi mást tehetnék?

Amikor régen együtt készítettük szombat délelőttönként, a konyha egy atomrobbanás utáni képet mutatott a tésztagyúrás, nyújtás, gombóc formázás után. Liszt mindenhol. Belegondolva Nagyanyó türelme is olyan legendás mint a szilvás gombóca. Tökéletes szórakozás volt ilyen módon romba dönteni a rendet, de közben valami nagyon finomat főzni. Legalábbis nekem.

A recept egyszerű.

1 kg krumplit megfőztem, majd összetörtem. Egy tojást, 1 ek vajat, és 40 dkg lisztet adtam hozzá. Összegyúrtam a hozzávalókat, majd rendesen lisztezett deszkán nyújtottam a tésztát. Négyzeteket vágtam és mindegyik közepébe került egy darab szilva, valamint egy fél kockacukor. Gombócokat gyúrtam lisztes kézzel.

Lobogó vízben kifőztem. Amikor a gombócok feljöttek a víz tetejére, még 2-3 percig főztem, és miután kihalásztam a léből, pirított prézliben forgattam meg őket.

Sok-sok finom gombóc készült, káromkodás, galibázás, idegeskedés nélkül, pont ebédidőre, a blog történetében talán először.

Gábor, Zoli, kár hogy lemaradtatok róla!

Gondoltam ma nem valami egyszerű kis szufléval fogom kiszúrni a lakótársak szemét, hanem virítok egy igazi tortát. Az oroszkrémet tényleg szeretem. Kicsit googléztam receptek után, és van egyszerűbb, ami pudingos krémmel készül, valamint van olyan, amihez főzni kell a krémet. Hogy ne a könnyebb végét fogjam meg a dolgoknak, a főzőset választottam. Még igazi vanília rudat is vettem, hogy tuti luxus legyen, nyami.

A tészta nagyon egyszerű, sima 6 tojásos piskóta. Tehát 6 tojás, 6 kanál cukor, 6 kanál rétesliszt, semmi extra.

A krémnél kezdődtek a rémségek.

Tojást kevertem ki 20 dkg cukorral, majd 3 dl tejet és egy fél vanília rudat adtam hozzá. Egy másik edényben másfél deci tejben feloldottam egy csomag zselatint, és ezt is beleöntöttem a keverékbe, amit gőz fölött sűrűre főztem. Jó sokáig tartott. Meg még annál is tovább.

Hogy semmiképpen ne legyen kalóriaszegény, felvertem még 3 dl tejszínt és a már kihűtött krémhez adtam.

A piskótát "szépen" kettévágtam. (Ha valakinek van erre egy jó módszere, hogy ezt hogyan is kéne tényleg szépen kettévágni, kérem ne fogja vissza magát és kommentben közölje, de lehet hogy ez mindenkinek megy rendesen, aki nem bölcsész diplomával és két balkézzel rendelkezik....)

Rákentem a krémet. Ami folyt, én meg káromkodtam. Szegény torta.

Került még rá házi sárgabarack befőtt és rumaromában áztatott mazsola, majd még egy réteg krém. Rátettem a piskóta másik felét, és bekentem kívülről is a jó kis krémmel.

Szerencsére volt idő arra, hogy a torta parkoljon egy kicsit a hűtőben, ami jót tett a dolognak, és mire felvágtuk, már nem akart elmászni magától.

A mai poszt részemről annyiban kimerül, hogy felsorolom mit ettem,  mert itthon vagyok, és élvezem hogy kiszolgálnak :)

Tehát amit ma nem én főztem, de vasárnapi ebédként elfogyasztottam:

Húsleves, töltött káposzta, aranygaluska.

A mozgás még mindig nehezemre esik, órákkal az ebéd után, továbbá nehezen veszek levegőt. A falánkság rettenetes bűn...

A nyuszik olyan szépek meg aranyosak. Szeretnék egyet, olyan kis feketét, lógó fülekkel, igazi cukiság. Hiába sírok állandóan a kolleganőnek ha kisállatbolt közelében járunk, hogy vigyünk haza egyet, nem lehet. Ilyen ez a fránya szerződés.

Ha már élő nyúl nem lépheti át az albérlet küszöbét, hát együnk vadast nyúlból. Krumplifánkkal. Ütős cucc.

Vettem is egy egész nyulat. Vákumcsomagolásban. Kíváncsi voltam, hogy a fejét tartalmazza e a csomag, de kibontás után kissé csalódottan konstatáltam, hogy Rozálivál nem fogunk egymás szemébe nézni. Kár hogy a pénztárnál nem adtak hozzá olyan jóféle nyúlfarok kulcstartót, személyesebb lenne az élmény.

Elkezdtem darabolni a tetemet, ami annyira durvára sikerült, hogy a srácok ki is menekültek a konyhából. Szegények, biztos sajnálták a nyuszit.

Tehát a vadas. Megpirítottam a nyúldarabokat egy kevés olajon, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy pont a lábacskákat ellepje. Ezek után hozzáadtam a felszeletelt sárgarépát, gyökeret és zellert. Sót, szemes borsot és babérlevelet szórtam a lébe. Amikor a hús és a zöldségek is megpuhultak, kiszedtem egy tálba külön a zöldséget, egy másikba a húst, a levet pedig a fazékban hagytam.

A zöldségeket összeturmixoltam és mustárral, borssal, valamint egy nagyon kevés cukorral ízesítettem a pépet, amit visszatettem a fazékba és elkevertem a főzőlével. Liszttel kikevert tejföllel sűrítettem. Ebbe a mártás-szerűségbe raktam vissza a nyúldarabokat, még egyszer összeforraltam, és kész is. Nem lett olyan sűrű a szósz, mint én azt szerettem volna, de majd legközelebb jobban sikerül.

A pánik élményt ma a krumplilángos tésztája hozta el.

Megfőztem a krumplit, pipa. Hozzáadtam a sót, vajat, szerecsendiót, tejben felfuttatottt élesztőt, lisztet. Kiváló. Hadd keljen. Tökély, megkelt. Ragad. Nagyon ragad. Adjunk hozzá még lisztet. A fene essen bele, még mindig ragad. Hogyaza@^---" hát nem hiszem el hogy ez még mindig ragad!!!!!!!!!!!! Ilyen nincs, hogy lesz ebből lángos?????

Kolléganő közbelépése megmentette a lelki világomat, valamint a ragacsot is attól, hogy valamelyik szomszéd erkélyén landoljon. ízre jó lett, kisütött formában az állaga is olyan, mint amilyenre emlékeztem. Többet nem csinálok. Majd csak ha két anyám lesz.

Köszönet a teszt embereknek a türelemért és a jóllakott hümmögésért. Kunyó, Zsófi, Petyó: gyertek máskor is!

Nem vagyok egy csokifüggő, de azért egy finom csokiszuflét bármikor bevállalok.

A recept egyszerű és nagyszerű, lehet vele villogni mindenféle meghívott és beesett vendég előtt 9-99 éves kor között.

A cukorkóma érzése garantált.

Már múlt héten elterveztem, hogyha ma rám kerül a sor desszert fronton, akkor mindenképpen csokiszuflét fogok készíteni.

Edény nem volt hozzá megfelelő, de még szerencse, hogy van itt IKEA :) És ha már megvettem a formákat, nincs menekvés.

Galibát csak az okozott (miért is menne minden simán?), hogy ugye elvileg mi négyen vagyunk, viszont számítottam egy beeső technikai okra. Négy szufléforma, öt ember. A recept pedig elvileg hat adagos, de nálam elfért négy edényben is az alapanyag. Az egyik fiú megmentette a helyzetet, és hozott még csokit, nehogy bárkinek is hiányérzete támadjon.

A recept a nővéremtől van, az eredetijét sajnos nem tudom hogy ő honnan vadászta, de a következő képpen szól:

Hozzávalók:

20 dkg étcsoki

10 dkg vaj

5 dkg cukor

4 tojás

1 ek liszt

2 ek kakaópor

vaj és liszt a formák kikenéséhez.

1. Melegítsük elő a sütőt 250 fokra

2. Olvasszuk fel a vajat a darabokra tört csokoládéval együtt

3. Keverjük hozzá az enyhén felvert tojásokat, cukrot, lisztet és kakaóport

4. Vajazzuk ki a szufléformákat és öntsük a krémet a formák háromnegyedéig

5. 5-7 percig süssük.

Vanília fagyival lehet még turbózni.

A siker garantált, feltéve ha a társaság nem ette túl magát levessel és főétellel.

Kicsit még mindig magas a vércukrom azt hiszem. És édes a szám fogmosás után. Ideje inni egy sört.

Rakott kelkáposzta

Hetek óta csak a rakott kelkáposzta rájt az eszemben. Tipikus rákívánás.

Utoljára kb. 4 éve ettem, ex-anyós jelöltem kiválóan készítette, viszont ez sem az a fajta étel amit az ember kis tételben főz, úgyhogy bekerült a vasárnapi ebédek közé.

A probléma egyből az alapanyagok beszerzésénél kezdődött. Brno. Nuku cseh nyelvtudás. Hol van itt hentes? Miért nincs húsdarálónk? Miért van az, hogy mindenhol lehet disznóhúst kapni, de mást meg vadászni kell? Annyira egyikőnk sincs oda a disznóért.

Végül sikerült pulykát szerezni.

A kelkáposzta alapvető ellenállást vált ki a legtöbb emberből. Valószínűleg ez a kelkáposzta főzelék hatása, viszont rakottan kifejezetten finom.

Először is szétbontottam az agyat (kelkáposzta) levelekre. Leforráztam őket, és leraktam egy tálba.

Közben hagymát pirítottam, majd fokhagyma, darált hús, só, bors és darált pulyka következett egy serpenyőben. A kész cucchoz már csak az előre megfőzött rizst kellett hozzákeverni.

Végül a tejfölt kevertem ki egy kis olajjal (nincs zsíros tejföl). 

Tehát a sorrend: kelkáposzta, hús, tejföl, kelkáposzta, tejföl.

Összesül egy fél óra alatt 200 fokon, és ha nem vagy hülye, még  a sütőt sem kell kisúrolnod mint nekem.....