A nyuszik olyan szépek meg aranyosak. Szeretnék egyet, olyan kis feketét, lógó fülekkel, igazi cukiság. Hiába sírok állandóan a kolleganőnek ha kisállatbolt közelében járunk, hogy vigyünk haza egyet, nem lehet. Ilyen ez a fránya szerződés.

Ha már élő nyúl nem lépheti át az albérlet küszöbét, hát együnk vadast nyúlból. Krumplifánkkal. Ütős cucc.

Vettem is egy egész nyulat. Vákumcsomagolásban. Kíváncsi voltam, hogy a fejét tartalmazza e a csomag, de kibontás után kissé csalódottan konstatáltam, hogy Rozálivál nem fogunk egymás szemébe nézni. Kár hogy a pénztárnál nem adtak hozzá olyan jóféle nyúlfarok kulcstartót, személyesebb lenne az élmény.

Elkezdtem darabolni a tetemet, ami annyira durvára sikerült, hogy a srácok ki is menekültek a konyhából. Szegények, biztos sajnálták a nyuszit.

Tehát a vadas. Megpirítottam a nyúldarabokat egy kevés olajon, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy pont a lábacskákat ellepje. Ezek után hozzáadtam a felszeletelt sárgarépát, gyökeret és zellert. Sót, szemes borsot és babérlevelet szórtam a lébe. Amikor a hús és a zöldségek is megpuhultak, kiszedtem egy tálba külön a zöldséget, egy másikba a húst, a levet pedig a fazékban hagytam.

A zöldségeket összeturmixoltam és mustárral, borssal, valamint egy nagyon kevés cukorral ízesítettem a pépet, amit visszatettem a fazékba és elkevertem a főzőlével. Liszttel kikevert tejföllel sűrítettem. Ebbe a mártás-szerűségbe raktam vissza a nyúldarabokat, még egyszer összeforraltam, és kész is. Nem lett olyan sűrű a szósz, mint én azt szerettem volna, de majd legközelebb jobban sikerül.

A pánik élményt ma a krumplilángos tésztája hozta el.

Megfőztem a krumplit, pipa. Hozzáadtam a sót, vajat, szerecsendiót, tejben felfuttatottt élesztőt, lisztet. Kiváló. Hadd keljen. Tökély, megkelt. Ragad. Nagyon ragad. Adjunk hozzá még lisztet. A fene essen bele, még mindig ragad. Hogyaza@^---" hát nem hiszem el hogy ez még mindig ragad!!!!!!!!!!!! Ilyen nincs, hogy lesz ebből lángos?????

Kolléganő közbelépése megmentette a lelki világomat, valamint a ragacsot is attól, hogy valamelyik szomszéd erkélyén landoljon. ízre jó lett, kisütött formában az állaga is olyan, mint amilyenre emlékeztem. Többet nem csinálok. Majd csak ha két anyám lesz.

Köszönet a teszt embereknek a türelemért és a jóllakott hümmögésért. Kunyó, Zsófi, Petyó: gyertek máskor is!