Mivel a szilvás gombóc annyira jól sikerült múlt héten, hogy nagymamának is beillenék, megnőtt az arcom, és bepróbálkoztam egy másik családi Nagyanyó klasszikussal, a kétszínú tésztával.
A sütési, nyújtási folyamatokban semmilyen probléma nem mutatkozott. Ment minden mint a karikacsapás. Még csokimáz is került a tetejére, gőz fölött olvasztgattam az ét csokit.
A pofára esés a kóstoláskor ért. Sem ízre, sem állagra nem hasonlított a jól megszokotthoz. Egy szeletet megettem, többre nem futotta, a csalódás jeges szele járta át Fradi pálya nagyságú lelkemet. A többieknek ettől függetlenül ízlik a cucc, fogy is hála Istennek...
Lehet komolyabban át kellett volna beszélni otthon ezt a receptet Nagyanyóval. Talán majd legközelebb. Konzultáció nélkül minden esetre nem kezdek bele megint.
A leírás, amely alapján sütöttem:
60 dkg liszt, 25 dkg margarin, 25 dkg cukor, 4-5 ek tejföl, 1 kk sütőpor, 2 tojás, 1 csipet só, citromhéj, 4 ek kakaópor.
A hozzávalókat lazán összegyúrtam, a tésztát feleztem, és az egyik felébe került a kakaópor.
Kinyújtottam, ment a tepsibe. Megkentem baracklekvárral, majd mazsolát szórtam rá. Kinyújtottam a tészta másik felét is, amelybe nem került kakaópor, majd betettem sülni. A végén pedig csokimázt kentem rá. Hagytam szilárdulni.
Ennyi volt a mai alakítás, és most két hetet megint kihagyunk, irány Jordánia!
