R
akott kelkáposzta
Hetek óta csak a rakott kelkáposzta rájt az eszemben. Tipikus rákívánás.
Utoljára kb. 4 éve ettem, ex-anyós jelöltem kiválóan készítette, viszont ez sem az a fajta étel amit az ember kis tételben főz, úgyhogy bekerült a vasárnapi ebédek közé.
A probléma egyből az alapanyagok beszerzésénél kezdődött. Brno. Nuku cseh nyelvtudás. Hol van itt hentes? Miért nincs húsdarálónk? Miért van az, hogy mindenhol lehet disznóhúst kapni, de mást meg vadászni kell? Annyira egyikőnk sincs oda a disznóért.
Végül sikerült pulykát szerezni.
A kelkáposzta alapvető ellenállást vált ki a legtöbb emberből. Valószínűleg ez a kelkáposzta főzelék hatása, viszont rakottan kifejezetten finom.
Először is szétbontottam az agyat (kelkáposzta) levelekre. Leforráztam őket, és leraktam egy tálba.
Közben hagymát pirítottam, majd fokhagyma, darált hús, só, bors és darált pulyka következett egy serpenyőben. A kész cucchoz már csak az előre megfőzött rizst kellett hozzákeverni.
Végül a tejfölt kevertem ki egy kis olajjal (nincs zsíros tejföl).
Tehát a sorrend: kelkáposzta, hús, tejföl, kelkáposzta, tejföl.
Összesül egy fél óra alatt 200 fokon, és ha nem vagy hülye, még a sütőt sem kell kisúrolnod mint nekem.....
