A legendás szilvás gombóc. Nagymamák felségterülete, szentségtörés egyáltalán gondolni is arra, hogy magamnak főzzek, de ha már egyszer így alakult, hogy Nagyanyó Debrecenben, én meg itt, mi mást tehetnék?
Amikor régen együtt készítettük szombat délelőttönként, a konyha egy atomrobbanás utáni képet mutatott a tésztagyúrás, nyújtás, gombóc formázás után. Liszt mindenhol. Belegondolva Nagyanyó türelme is olyan legendás mint a szilvás gombóca. Tökéletes szórakozás volt ilyen módon romba dönteni a rendet, de közben valami nagyon finomat főzni. Legalábbis nekem.
A recept egyszerű.
1 kg krumplit megfőztem, majd összetörtem. Egy tojást, 1 ek vajat, és 40 dkg lisztet adtam hozzá. Összegyúrtam a hozzávalókat, majd rendesen lisztezett deszkán nyújtottam a tésztát. Négyzeteket vágtam és mindegyik közepébe került egy darab szilva, valamint egy fél kockacukor. Gombócokat gyúrtam lisztes kézzel.
.jpg)
Lobogó vízben kifőztem. Amikor a gombócok feljöttek a víz tetejére, még 2-3 percig főztem, és miután kihalásztam a léből, pirított prézliben forgattam meg őket.
Sok-sok finom gombóc készült, káromkodás, galibázás, idegeskedés nélkül, pont ebédidőre, a blog történetében talán először.
Gábor, Zoli, kár hogy lemaradtatok róla!
